A bevezető cikkünkben bemutattuk, hogy a test és a legáltalánosabb baleseti szituációk milyen reakciókat váltanak ki szinte az összes motorosból. Most lássuk ezek részletes leírását. Kezdjük rögtön az első mindenkinél megjelenő reakcióval.
A gáz elzárása
Tipikusan ha a kanyart túl gyorsnak érezzük az ív közepén, a “túl széles lesz” érzés például kiváltja ezt a reakciót.
A gáz elzárása azt okozhatja, hogy a hátsó kerék megcsúszik a motorfék és a csökkenő súly miatt. Első kerék nagyobb terhelése és az előre kerülő súly miatt, szintén megcsúszhat. Ezek leginkább nedves körülmények között vagy hordalékos úton következhetnek be. A gáz elzárásával egy hullámot idézünk elő a motor mozgásában ezzel pedig további problémákat okozunk magunknak. Ami egyes esetekben felállítja a motort, más esetben túlzott szűkítést eredményez ami kanyarodás közben nem szerencsés. Mindkét szituáció azonnali ívmódosítással jár, ami további pánikreakciókhoz vezethet.
Extrém esetben amikor a motor már karcolja az aszfaltot akkor hirtelen bezárt gáz miatt a szabadmagasság csökken így már lehet, hogy nem csak a lábtartó fog karistolni.
Lehet határon…
…vagy biztonságosan
Ha a bal oldalon lévő motoros elzárja a gázt…?!
Szóval a kiváltó reakció az, hogy túl gyorsan megyünk. De hogy lehet ezt az érzést kivédeni? A tömeg felhörög!!! Menj lassabban… Univerzális megoldásnak nem nevezném, mivel aki lassan megy az is belefuthat egy olyan szituációba, hogy elnézi az ívet vagy van valami ami miatt más ívet kell választani és máris előjön a “túl gyors” érzés. Nagyon fontos, hogy a kanyarokat helyes íven vegyük, ez nagyban javítja az esélyeinket. Ahogy abban a cikkben is írjtuk a helyes utcai ív növeli a belátható útszakasz hosszát. Ha már a jó íven mész a következő elem, hogy a tekinteted is megviccelhet egy téves sebesség érzettel. A megfelelő helyre tekintve, széles vásznú filméket nézve az utat a sebesség érzet csökken. Ez ugye a 4. túlélési reakció ellenpéldája.
Az esélynövelés másik eszköze, ha van a tarsolyban technika, hogy ilyen szituációban mit is kell tenni. Egy elkottázott kanyar még elég sokáig javítható. Mert ugye közúton azért ritkán van olyan, hogy már nincs hova dönteni és a magabiztosságodat a helyes testtartás alkalmazásával tovább növelheted, na meg azért lehet lassítani kanyar közben is.
Túl mereven a kormányon
Eltekintve a helytelen testtartásból és a rossz markolattól, a lemerevedést gyakran a nem várt, vagy váltakozó útviszonyok okozzák. Esős időben, hideg aszfaltnál, bármilyen felhordásnál az úton a motorosok természetes reakciója, hogy egész testüket megfeszítve mereven fogják a kormányt, ami egy tudat alatti reflex.
Itt azt a példád vesszük, hogy az íven át kell menni egy kavicsfelhordáson valamiért mert nincs már más lehetőségünk a kanyar abszolválásához. A motorkerékpár egy adott íven, egyenletes gázon magától körbe-körbe járna. Ha ilyen esetben átmenne azon a bizonyos kavicsfelhordáson akkor egy kisebb szitálás után folyatná a körözgetést egy eltolt körben. Ugyanis az utánfutás és a kerekek giroszkópikus hatása egy idő után stabilizálja a járművet. Motorosunkat hozzáadva a rendszerhez, aki mereven fogja a kormányt és megpróbálja leküzdeni a szitálást áltálában esés a vége, mert a gépészkedéssel kiiktatja motor önstabilizáló mechanizmusait..
Lehet, hogy nem is kell feltalálni az önvezetést?
A túl merev kormány tartás vezethet oda, hogy túl sok rezgést vesz át kezünk és ez több agyi kapacitást köt le, illetve téves sebesség érzetet eredményez. Nem beszélve a kéz érzetcsökkenésével, ami a folyamatos szorítás (túlzott izommunka) által következik be. Sokak ezt a szorítást még tetézik egy “megtört” csuklóval ami nem megfelelő vérellátást eredményez a kézben az így fellépő zsibbadás további érzetkieséshez vezet.
A merev kar és “megtört” csukló példája.
További problémák a túl merev tartás miatt:
- A túl merev tartás a látásunkat is befolyásolhatja, mert az úthibák megrázzák a fejünket.
- Hibás következtetéseket vonhatunk le a futómű, gumi visszajelzéseiből.
- Az úthibákon a gázkar “rángatása” is egy ilyen tipikus jelensége ennek a tünetnek.
Persze, a motorod mechanikai állapota nagyban befojásolja a helyes kivitelezést. Ha egy rossz testtartás mellé egy alkalmatlan markolattal megfűszerezed a problémát akkor még nehezebb a dolog.
A merev karok, és a következő pánik reakció tipikus példái fent.
Az elmúlt években tartott vezetéstechnikai tréningek alatt szerzett tapasztalataink azok, hogy nagyon mereven ültök motoron alap esetben is. Ha sikerül lelazulni akkor javul a komfortérzet és a sok tudatosan megtett kilométer után ez a laza tartás beépül az izom reflexekbe. Ezt megtanulni, egy vezetéstechnikai tréningen egy nap alatt nem lehet, meg tudjuk mutatni mi a cél, hogyan tudod fejleszteni magad, de neked kell folyamatosan rávenni magad a helyes módszer alkalmazására, hogy beépüljön és ettől is biztonságosabban közlekedj.
Ha elég laza vagy akár a földet is meg tudod érinteni.
A beszűkült tekintet
Egy veszélyforrás nélkül is előforduló jelenség az, hogy nagyon kis területre fókuszálunk az úton. Ha túl sok figyelem szentelődik egy-egy részletre, akkor előfordulhat az, hogy más részletek amik fontosabbak lemaradnak, vagy túl későn és hirtelen észleljük őket. Ez szintén segít előhozni a téves sebesség érzetet.
Egy beszűkült tekintet…
A “vakvezetés” az amikor a belátható útszakasz rövidebb mint a féktávolság. A sebességet célszerű annak függvényében megválasztani, hogy mennyire tudunk előre tekinteni. 130km/h mellett még ha igen jó reflexekkel is rendelkezünk, ami 35 méteren belül történik előttünk arra esélyünk sincs reagálni. A beszűkült tekintetet ebben kontextusban is érdemes végiggondolni. Lehet, hogy adott tempónál már vakon vezetünk, mert kevés utat tekintünk be!
A cél az lenne, hogy minél szélesebb látótérben tekintsünk magunk elé. Ha sok dolgot csak a “periférikus” látásban észlelünk azzal fokozzuk a biztonságunkat, hisz az agyunk feldolgozza az információt, még ha erről nem is veszünk tudomást. Amint azonban bármi veszélyhelyzet jelenik meg a periférián az agy azonnal érzékeli és a fókuszunkat áthelyezi a veszély irányába.
Ugye mennyivel több információ látható?!
Erre jó példa, hogy túráink közben és a csoportos motorozásokkor nem az előttünk lévőt nézzük (őt csak periférikusan figyeljük), hanem a saját ívünkhöz tartozó referencia pontokat és az utat követjük. Ugyanis, ha az előttünk lévő hibázik azzal, hogy ráfókuszálunk elindíthatunk egy sor pánikreakciót. Több sávos úton is áttekintjük a forgalmat, nem csak a saját sávunkra koncentrálunk, hisz oldalról is érkezhet veszély.
Ha fellép a veszély akkor arra fókuszálunk ösztönösen, kizárva minden mást. Ez több szempontból sincs a segítségünkre. Egyből kiváltja a téves sebességérzet, ami sokszor vezet a fékezési hibákhoz. A menekülési útvonalat sem tudjuk felmérni rendesen, a távolságok, a szögek elvesznek a pánik hatására a homályos a periférián. Ha megnézzük akkor a fék-kikerülési manőver minden fontos mozzanatát hátráltatja ez az egyetlen pánik reakció. A tréningeken sajnos az a tapasztalat, hogy egy állított szituációban sem sikerül az első pár alkalommal a mutatvány. Mennyi esélye van annak, hogy egy kivédhető ám éles szituációnál egy olyan motorosnak akinek az sincs meg mit kéne tennie?
Következő cikkben a cél fixációval, kormányzási és fékezési hibákkal fejezzük be a cikksorozatot.
R.R.
(Képek Internet, RideRight)