Ride – mint motorozás, Right – mint jól, helyesen.
Filozófiánkról itt olvashatsz.
Történetünk
Az alapítók függetlenül egymástól már régóta blog indításán gondolkodtak. Egy közös gurulás közben beszélgettünk a motivációkról és egy vacsora mellett megszületett a RideRight ötlete. 2018-ban indult útjára az oldal. Valahogy mindnyájunknak az volt az érzése, hogy ráfér a motoros társadalomra egy kis tudatosság. A RideRight profilját úgy határoztuk meg, hogy minden elemében a tudatos motorozás felé irányuljon. Így elkezdtünk a motorozás témakörében olyan cikkeket írni amelyekkel gondolkodásra, cselekvésre készteti az embereket.
Dani
Imádok motorozni, igyekszem úgy csinálni, hogy ne kelljen abbahagynom. Azt mondják hogy vadásznak ránk odakint ami igaz, de a te hibád ha hagyod magad levadászni! 🙂
Több dolog is összeállt amikor megfogalmazódott bennem, hogy lehet érdemes lenne leírnom azt amit tudok. Elsőként említeném, hogy barátnőm átülne mögülem egy saját vasra és hát szeretném, ha nem esne baja, így elkezdtem tanítgatni. Másodszor sokan motoroznak körülöttem és nekik sem árt pár tanács, mert jogsi mellé a tanfolyamon nem kapnak sok tudást.
Interneten, Facebookon, Youtube-on és parkolókban vannak pontok/tanácsok/megfontolások amiktől feláll a hátamon a szőr, valakit még veszélybe sodornak vele, ha nem rosszabba. Kérlek kétkedjetek az ott fellelhető anyagokban.
Nem úgy születtem, hogy tudok motorozni. Sok motorozás, gyakorlás, tanulás áll mögöttem. Mai napig gyakorlok, mert tanulni holtig és a végtelenbe és tovább. Észrevételeket szívesen fogadom, bár hitvitába nem folynék bele, mert hát nincs értelme 🙂
Nem kell nekem hinni, úgy csinálni bármit is ahogy itt leírtam, de fenntartom a jogot az “én megmondtam”-ra 🙂
Sok esetben igyekszem a referenciákat majd megadni… ha nekem nem hiszel.
Hívj Dani-nak, mindegy ki vagyok ez a blog nem rólam szól. 20+ éve motorozom. Kis motoron kezdtem majd lett 16 évesen jogsim A1 két évre rá A kategóriás. Végigmentem a szamárlétrán ( 50,125,…750,1000,1200, 2T,4T,sor4,V2,V4). Sok kilométer és sok szép élményt adott a motorozás, de volt benne esés, ütöttek el, tettem mentőbe/mentőhelikopterbe motoros társakat. Célom átadni azt amit tudok. Rutinosak sok cikket vagy kihagyhatnak, vagy röhöghetnek azon amit írok. Ha kezdő vagy viszont hiba kihagyni bármit is, én irigyellek, mert én nehezebb úton tanultam mindezt meg.
Motorozás olyan mint a sex. Bízni kell a gumiban 🙂 a viccet félretéve számítógép előtt nem az igazi. Itt iránymutatást találsz, érdemes motorozni tényleg tapasztalt motorosoktól ellesni, hogy hogyan is csinálják, megkérdezeni/meghallgatni, hogy mit tanácsolnak és el kell menni tréningre. Külső szemmel tapasztalt oktatók sokat tudnak segíteni.
Dani
The opinions expressed are my own views and not those of my employer.
Zoli
Minden egy szerelemmel kezdődött. Volt az úgy egyszer rég, hogy az unokatestvérem, mikor eljött hozzánk a vadi új S51-es Simojával, és felültetett a tankra, mert akkoriban még nem igazán nőttem ki a földből. Megcsapott a motor illata, és a szél az arcomba vágott, ott eldőlt, hogy én motorozni fogok. Édesapám azt, mondja, hogy biztos a génekben van, mert drága Nagyapám, Isten nyugosztalja rajongott a motorokért. Teltek múltak az évek, aztán a szülők hathatós segítségével, minden csak álom maradt. Így gyerekként csak a poszterek a falon, és a magazinok maradtak. Igen ám de felnőttem, lett jogsim, lett állásom, így hát anyu aggódó tekintete, már csak a tükörből látszik. 🙂
Piszok nagy szerencsével, lassan egy évtizede a legújabb fejlesztésű motorkerékpárok, fordulnak meg a seggem alatt, mindenféle formában, stílusban. Sosem voltam az az ember aki majd jól megmondja, de eljött az a pillanat, Danitól teljesen függetlenül, hogy szemet szúrnak olyan dolgok ami mellett már nem nagyon akarok elmenni.
Amint az előttem szóló is mondta, senki sem született úgy, hogy tudja. A folyamatos tréningezés, a sok-sok kilométer megtétele ezen a sokféle motoron, az ami tapasztalattal, ruház fel. Néhány éve elindultam, egy olyan úton amit addig nem hittem elég fontosnak. Rengeteg új dolgot adott, a pályázás. Egy barátom iskolájában tanultam, a trükköket. A barátság elmélyülésével, segédkeztem motorosiskolájában a tréningek levezénylésében. Igyekeztem a tanulókat megfigyelni, felismerni az esetleges hibákat. Rengeteget videózom. Elemzem a világ legjobb pilótáinak mozdulatait, testtartását, hogy megértsem mitől képesek olyan fantasztikus teljesítményre a versenypályán, és megpróbálom lefordítani a biztonságos hétköznapi közlekedés nyelvére. Legnagyobb meglepetésemre, az egyik tréning után a tanulók követelték, hogy írjam a nevemet az oklevelükre. Számomra ez által megerősítést nyert, hogy jó úton haladok, és értékes információkkal, tapasztalatokkal tudom segíteni a motorosokat. Éppen ezért alakítottuk meg Danival a RideRight-ot. Hogy minél kevesebb baleset hírét kelljen olvasni a hírekben.
Honnan ismersz fel!? Mindenkire lenézek! 😀 Én vagyok a csapatban a legmagasabb.
Zoli
Csaba
Motorozom, tehát vagyok. Egy BMW R90S poszter árnyékában cseperedtem fel, mert nálunk mindenki fertőzött. Nagyapám motorozott, édesapám motorozik, egyértelmű, hogy én is, és a 7 éves fiam szintúgy. Első egyensúlygyakorlataimat egy két sebességes 50-es Tomos nyergében kezdtem, ami 9 évesen nagy számnak tűnt. Azóta megjártam a szamárlétrát, sokféle moci megfordul a fenekem alatt. Legalább annyira szeretem javítani a vasakat mint motorozni ( a haverok gépeit is általában én szervizelem, amit ki is kell ám érdemelni 🙂 ). Gépész vagyok, meggyőződésem, hogy a Gépnek lelke van! Ahogy bánsz vele, azt kapod vissza.
Egy orfűi RR vezetéstechnikai tréningen ért a villámcsapás, hogy bizony képeznem kell magam (hiszed vagy nem de ez az érzés azóta is folyamatos 🙂 ). Így kerültem közelebbi kapcsolatba a csapattal.
Az én szenvedélyem a motoros túrázás. Egyedül, vagy csoportban teljesen mindegy. De ha már lehet többen menni, miért ne mutatnám meg neked a kedvenc útvonalaimat. Egy túrának legalább olyan fontos eleme a logisztika, mint a jó útvonal. Összhangba kell hozni a motoros élményt a látványos tájjal, finom helyi ételekkel valamint a megfelelő szállás kiválasztásával, úgy hogy a napi útvonal hossza se szálljon az egekbe. Mindezek mellé a RideRight alapelvét figyelembe véve a vezetéstechnikai képzésnek is helyet kell szorítani. Ha minden stimmel akkor nevezhető a túra “kereknek”. A srácok néha nagy feladatok elé állítanak de élvezem a kihívást.
Vigyázzatok magatokra!
Zsolti
Ahogy sokaknál nálam is gyerekkoromban kezdődött a kétkerekűek iránti vonzalom, mikor is édesanyám babettával vitt ovodába.
Tudjátok az a Linda féle sárga lábbaltekerős izé amit motornak nem nagyon lehet nevezni, de ez engem akkor nem érdekelt.
Késöbb mikor suliba jártam ugyanezzel kergetőztem fel-alá az utcában a szomszédaink legnagyobb örömére….
Internet még akkor nem nagyon volt. A sportokat nem szerettem. Csak csapatni a homokban.
Késöbb a család beszerzett egy minirigát, majd egy simsont. Azzal már csajozni is lehetett…
A jogosítványt persze nem tettem le és ezért a rendőrök megfogtak párszor, jó sok lett a büntetés és elment a kedvem a dologtól, ezért lemondtam a motorozásról.
Jónéhány év eltelt, mígnem jött a meló, késöbb a gyerek. Ekkor jött az igény, hogy mégis csak egyszerűbb lenne az élet motorizáltan és ha már lett B-s jogsim akkor vegyek egy robogót is melóba járni.
Előjöttek a gyerekkori élmények ahogy idősödtem, hogy milyen jó is volt tinédzserkoromban a homokban tolni a simsont.
Többet toltam meg szereltem mint amennyit mentem vele… mégis úgy beégtek azok az emlékek, hogy egyre jobban vágytam egy igazi motorra.
Késöbb megyőztem a párom, hogy jó lenne nagymotorozni. Megcsinálatm a jogosítványt vettem egy Hornetet és kinyílt a világ.
Rájöttem megyire nem úgy tudok motorozni ahogy szeretnék.
Elkezdtem hát tréningekre járni. Komolyan venni ezt a dolgot ha már csinálom.
Minden évben 3-4 tréning és folyamatos gyakorlás. Mivel minden nap motoroztam ezért egész gyorsan fejlődtem. Azt hiszem itt kell megköszönnöm Zolinak és Daninak a belém fektetett bizalmat és türelmet.
Tőlük tanultam a legtöbbet ezen idők folyamán.
Egy ideje keringett a fejemben, hogyan lehet hasznosítani azt a tudást amit szereztem, mások számára is.
Így hát nagyon megörültem mikor az egyik tréningen Zoli megkérdezte, hogy nincs e kedvem segíteni az oktatásban.
Na mondom ezaz! Végre egy értemes felhasználása a tanultaknak és valljuk be nagy lehetőség a saját magam továbbképzésére is. Hiszen idő és anyagiak híján egy ponton a legtöbb ember megreked.
Közben az ismeretségi körömben is egyre több motoros lett. És jöttek a kérések, hogy adjak tanácsot ebben-abban.
Amióta segítek a tréningeken látom, hogy ennek van értelme. Szeretem csinálni és örülök, hogy hasznára van az embereknek.
Hát így lyukadtam ki végül itt. Egy teljesen átlagos ember teljesen átlagos története.
De rávílágít arra, hogy ha elegendő kitartásod és alázatod van a motorozás iránt akkor sosem késő elkezdeni.
Jogi nyilatkozat mert állítólag nem árt
Itt megjelent minden írás a legjobb tudását és szándékát tükrözi a szerzőknek, de mind emellett az olvasó elfogadja, hogy saját felelősségére alkalmazza az itt leírtakat és a szerzők ebből adódó bárminemű felelőséggel nem tartoznak felé.
The opinions expressed are my own views and not those of my employer.
