Fontos megkülönböztetni ha valakit csak a sarokra viszel el szükségből, vagy a pároddal sokat mentek együtt, és mindketten élvezni akarjátok a motorozást! Ezen cikkünkben az utóbbival foglalkozunk.
Az első és legfontosabb a megfelelő ruházat biztosítása utasunk számra. Sajnos láttam már olyat, hogy motorosunk full bőrben csapatta, mintha a GP-n lenne, mögötte meg cicanaci-tornacipőben remegett a leányzó. Ez egy ilyen dolog, utasunknak is kijár a rendes felszerelés. Már csak azért is mert aki felül mögéd azért felelősséggel tartozol. Amint ez meg van, jöhet az elmélet.
Az utas felkészítése: Ha olyasvalakit viszel, aki ritkán, vagy még soha nem ült motoron, akkor nagyon fontos, hogy ne akarj vele szintidőt dönteni a kedvenc útszakaszodon. Sokakkal beszéltem, akiket elrettentett egy-egy önjelölt Valentino Rossi örökre a motorozástól. Miért is gondolja bárki azt, hogy kötelessége megmutatni milyen jól gyorsul, fékez, kanyarodik a motorja egy olyan embernek aki még csak ismerkedik a mi kedvenc időtöltésünkkel?! Gondolj csak vissza mikor először ültél motorra! Húztad a térded az aszfalton két kilométer után? Mertél neki kopp gázt húzni az első komoly egyenesben? Naugyehogynem…. Mindezt még tetézi az utas szemszögéből, hogy a TE kezedbe adta az irányítást! Ezért hát tiszteld meg azzal, hogy ha már beléd helyezte a bizalmát, nem akarod az első tíz kilóméteren kiugrasztani a gatyájából!
Alapvető probléma, hogy azokat a mozdulatokat, erőhatásokat amik minket érnek egy motoron, a több éves megszokás, és rutin miatt természetesnek veszünk. Viszont ezek egy olyan embert aki kevesebbet ül kétkerekűeken félelemmel tölthetnek el. Tehát mielőtt felülteted magad mögé, feltétlen mond el neki mi fog történni egy kanyarban, egy kigyorsítás, vagy fékezés alkalmával. Az első hiba amit elkövethetsz, hogy nem tanítod meg helyesen fel és leszállni az utasodat. Fontos, hogy legyen egy koreográfiája az egésznek. Vegyük sorra mire kell figyelnetek a páros motorozás alkalmával.
A helyes felszállás valahogy így kell kinézzen: A vezető felszáll, “leveszi” a motort a standerről, és neutrális (függőleges helyzetbe állítja). Enyhe terpeszben, oldalt támassza a motort mindkét irányban, karjait megfeszítve a kormányt egyenesben tartja. Majd ha mindezzel kész, jelez az utasnak, hogy megkezdheti a felszállást. Az utas bal oldalról (a legtöbb motornak jobb oldalon van a kipufogója, egy okkal több, hogy ne csinálj grillcsirkét az utasodból) a bal lábát a lábtartóra helyezve, a sofőr mindkét vállát fogva, egy rugózó mozdulattal előkészítve átlendíti jobb lábát az ülés felett, majd amikor elhelyezkedett a már előre megbeszélt pozícióba, szól, hogy indulhat a menet. 🙂
Dani: Utasként ne húzd fel magad a vezetőt kapaszkodónak használva. A lábtartót nyugodtan lehet terhelni, lábaddal told fel magad a fent említett rugózó mozdulatkor. Fontos, hogy a súlypontod tartsd a lábtartók közt.
Leszállás: Nem, és ismétlem nem engedjük le a lábunkat a talaj irányába ahogy megállt a motor. Egyrészt az imént említett kipufogó aranybarna lenyomatokat fog a vádlidba égetni, másrészt azonnal felbomlik a motor egyensúlya. Tehát amint a motor megállt, megkérdezed a vezetőt felkészült e arra, hogy leszállhass. Mikor jelzett, hogy igen, a vállát fogva felállsz a lábtartókra, majd szintén bal irányban jobb lábat átlendítve leszállsz a motorról.
Megfelelő üléspozíció: Ahány motor annyi féle ülés, annyi féle felépítés. Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy sima naked motort példának. Minden motoron az utas picit feljebb ül mint a vezető. Ez azért jó neked, mert ahogy az előtted lévő a kormányt fogja te pont át tudsz nyúlni a hóna alatt. Ahhoz, hogy kényelmesen utazzatok, és a motor is kezelhető maradjon, nagyjából egy súlypontot kell alkosson a két test. Ez azért fontos, mert az útegyenetlenségek, a kanyarok könnyebben kivitelezhetők ha a két 70-80kg-os ballaszt nem két irányba kezd el mozogni egy bukkanó alkalmával. Tehát nagyjából ahogy azt a vezető is teszi a tanktól kb. egy ökölnyi távolságra ülve, az utas a vezetőtől ha teheti szintén egy-két ökölnyi távolságra tartózkodjon. Azért nem szabad közelebb helyezkedni, mert a motort nem csak a kormánnyal, hanem a testünkkel is irányítjuk. Ha túl közel ülsz nem tudunk mozogni, ha túl távol nem tudjuk, hogy hol vagy épp a hátunk mögött.
Dani: Egy cruiser-en,vagy egy nagy túra motoron, ahol van háttámla tudsz hátradőlve, magadban ülni, kapaszkodni. Egy ilyen motoron, ilyen stílusban egy nyugodt kanyargás abszolválható, de egy tempósabb szerpentines szakasz már kevésbé. Amikor az utasként nem kapcsolódsz a vezetőhöz, akkor igyekezz egy és oszthatatlan egységet képezni a motorral.
Testtartás, kapaszkodás: A párban történő motoros közlekedés nem összeegyeztethető egyetlen más közlekedési formával történő utasszállítással sem. Míg a négy keréken guruló járművekben az utas akár hátradőlve aludhat a hátsó ülésen, itt amint a sisakot felveszi, aktívan részt kell vennie az utazásban, különben nem hogy élmény, hanem inkább szenvedés lesz a hétvégi kiruccanás. Egyes motorokon vannak gyárilag felszerelt kapaszkodók, általában két oldalt az ülés mellett, vagy egy hátsóval rendelkeznek. Ezek segítik a biztos fogást, de mivel hátul találhatók, így bizonyos esetekben nehezen, nagy erőt kifejtve lehet csak a nyeregben maradni. Olyan esetben mikor az utasunk elég nagy kartávolsággal rendelkezik ahhoz, hogy könnyedén átérjen minket azt szoktam javasolni, hogy egyik kezével a tankot támassza, másikkal hátul kapaszkodjon. Így gyorsításnál, és lassításnál, is biztos fogással ül majd mögöttünk. Ám ha ez nem kivitelezhető, vagy a motoron nincs hátsó kapaszkodó, a következő megoldást javaslom. Az folyamatos egyenletes tempóban történő haladás esetén, az utas a kezét a vezető combján kényelmesen, lazán tudja tartani. Amint fékezés történik, a keze nagyjából 10cm-es áthelyezésével egy biztos támaszkodási pontot talál a tankon. Gyorsításnál a vezető előtt átkulcsolva szintén nagy biztonsággal tud kapaszkodni. Kanyargós szakaszon, a tankot két oldalról fogva, vezetőt combbal szorítva, némi helyet hagyva neki, hogy mozogni tudjon abszolválható a feladat.
Dani: Lábtartó félrevezető név, mert több feladata van mint, hogy csak tartsd a lábad. Fékezéskor, lejtőn lefele, vagy bukkanókor ha ráterhelsz és combból, törzsből is tartod magad akkor kevesebb erőt kell kifejtened a kezeddel.
Kommunikáció: Legegyszerűbb módja ha beszereztek egy kommunikációs esztközt, mellyel menet közben is nyugottan diskurálhattok. Viszont ha nincs lehetőségetek ilyenre, legyen egy pár mozdulat amit különféle esetekre előre megbeszéltek. Pár példa a teljesség igénye nélkül.
- Előzés (ilyenkor a vezető jelezi az utasnak, hogy komoly kigyorsítás következik).
- Kanyargós szakasz (szintén a vezető jelzi, fokozott figyelemre kell készülni).
- Utasként ne szégyelld ha kényelmetlenül érzed magad. Ne várd meg míg teljesen belezsibbadsz a testtartásba, mert az növeli a beleset kockázatát. Szólj ha gondod van!
- Megfelelő időben kommunikálj (ne egy szerpentines szakasz, vagy egy előzés közben zavard a pilótát az amúgy is kihegyezett koncentrációban) amikor nyugodtan egyenletesen haladtok, akkor szólj hozzá.
- Számomra nagyon fontos, hogyan is érzi magát az aki mögöttem van. Így én az út során többször is rákérdezek, hogy minden rendben van-e!? Egyrészt kell a visszajelzés, hogy bírja e a tempót, másrészt, néha az utas a sok adrenalintól megfeledkezik magáról, így az, hogy pl. szomjas, vagy kezd fáradni valamelyik végtagja nem tudatosul benne.
Vezetőként mire figyelj:
Az utas plusz teher! Számodra is és a motorod számára is. Ezért át kell kalibrálnod mindkettőt. Készítsd fel magad, hogy a motorod fordulékonysága, gyorsulása, fékhatása változni fog a megszokottakhoz képest. Mind-mind egy kicsit nehezebb, lomhább, hosszabb lesz. Mivel az utasod, a nagy terhelésváltásokra mindig egy kicsit később fog reagálni, így ezt is bele kell számolnod az adott közlekedési helyzet kivitelezésébe. Páros gurulásnál, főleg ha az utasod még kevésbé gyakorlott, törekedj egy minél simább vezetési stílus megvalósítására. Így elkerülheted az ijedtség okozta kellemetlen válaszreakciókat a hátsó ülés felől.
A motorkerékpárokat legtöbb esetben egy személy használja, ezért a futómű gyári beállításai is erre vannak kalibrálva. Ahhoz, hogy nagyjából azokat a menetteljesítményeket produkálja a vasad amiket már megszoktál, egy picit illik belenyúlni az alapbeállításokba. Mivel a hátsó kerék hordozza ilyenkor a súly nagyobb részét, így a keréknyomást, a gyártó által ajánlott szintre (ami nagyjából 0,3-0,5 bar-al nagyobb) fújd fel. Ha még csomagokat is pakolsz a gépre, a hátsó rugóstag, rugójának előfeszítésén is állítanod kell, hogy a túlterhelt rugó okozta kellemetlen belengéseket elkerüld.
Egyes modelleken, főként túraendúrókon a gyártók segítenek neked, egy az ülés alá kihelyezett kézzel tekerhető előfeszítővel. A legtöbb modellen azonban a jó öreg körmös kulcs adja a megoldást a fentebb említett problémára.
Tipp: Utassal, mindig használj több hátsó féket! Sokkal nagyobbat tudsz fékezni azzal a pici hátsófékkel, azért mert a megnövekedett súly hatására nagyobb lesz a hátsó kerék tapadása. Illetve csökkenti a motor bólintását fékezéskor.
Tipp2: Mivel utasod picit feljebb ül mint te, a motor dőlésével az utas feje is egyre messzebb kerül a motor tengelyétől. Tehát ha azt látod egy balos kanyarban, hogy a te tekinteted egy vonalban van a felezővel, akkor az utasod már átlóg a szembe sávba. Használj nagyobb, laposabb íveket így elkerülheted az átsodródást, átlógást a kanyarokban.
Utasként mit tehetsz és mit nem:
Ne mozdulj hirtelen soha: Amint megmozdulsz a vezetőnek ezt ki kell korrigálnia. Főként a fékezés alatti mozdulatok nagyon veszélyesek, mert ilyenkor a vezető arra koncentrál, hogy az adott ponton meg tudjon állni. Ha ebbe belemozdulsz, és korrigálnia kell, abból lehet, hogy pár méterrel hosszabb fékutat csinálsz ami egy kereszteződés közepe is lehet. Fékezésnél támassz ki minél stabilabban, kezek a tankon, comboddal szorítod a vezetőt, terheled a lábtartót, a hátadat megfeszíted, hogy ne csússz rá a sofőrre. Ne kelljen még téged is a nyeregben tartania, miközben birkózik a motor és saját testsúlya megmaradó lendületével.
Ne mozdulj ellentétesen a motorossal: A motor szeret dőlni, mi is szeretünk dönteni (különféle motoros cuccokba öltöztetett gömbölyded formákkal ellátott egyéneket is, de ez most nem az a cikk). Amikor ráborítunk egy kanyarra azt nem azért tesszük, hogy menten le akarj ugorni mögülünk, hanem mert így lehet jól kanyarodni. A félelem gondolom abból adódik, hogy úgy érzed menten felborul a motor. Nyugodj meg, nem fog! A fizikai hatások nem engedik. A súly, a sebesség, a tapadási erők egyensúlyban tartják. Amikor párázol, és a kanyar ívével ellentétesen mozdulsz, a vezetőnek le kell küzdenie a te testsúlyod okozta többlet energiát, ami a motort egyenesben próbálja tartani, miközben kanyarodni kellene. Ha nem tudsz mit kezdeni a félelmeddel, inkább maradj nyugton, és ülj mereven, mint sem ellentétesen mozdulj. Így nem változik a súlypont, és az előtted lévő több figyelmet szentelhet a kanyarra, amit épp bevenni készül.
Ne akard letenni a lábad soha, de soha: Mint azt már fentebb említettem a lábletétel az utas részéről csak bizonyos feltételek teljesülése mellett engedélyezett. Ezek a következőképpen hangzanak. Csak álló motornál, csak a vezető jelzésére, csak a fent említett formában. Egyébként nagy az esélye egy páros hempergésnek, ami valljuk be az aszfaltos útnál kellemesebb körülmények közt is kivitelezhető.
Dani: Utasként teljesen meg kell bíznod a vezetőben, pont. Figyelj arra mi következik, hogy ne érjen meglepetés mint kanyar, megállás, előzés.
Tempós haladásnál kövesd le a vezetőt, ha bebújik a plexi mögé, te is búj be mögé, ha dől akkor mozogj vele. Mindig tarts vele a fizikai kapcsolatot, de a lehető legtöbb mozgásteret biztosítsd számára. Ehhez mindkettőtöktől megszokás és összeszokás szükséges.
Hogy mit tehetsz?! Azt megmutatjuk a következő PárTerápia tréningünkön.
Az alábbi videóban látható, miért nem szabad, az utasnak letennie a lábát:
R.R.
