A rettegés fokán!

Félelem motorozás során mindíg ott lesz. Ténylegesen tudjunk egy élvezetes túrát tenni anélkül, hogy folyamatosan félnénk attól, hogy elesünk, hogy nem adja ki a kanyar, és így tovább nem fog menni magától, azért egy keveset tenni kell érte.

Félelem bizonyos szinten jó, mert tudja jelezni, hogy egy olyan tempót vesszünk fel, ami már nem a mi komfort zónánkban van. Ebben a posztban kicsit próbálok segíteni azoknak akikben a félelemérzet, és pánik túlzott mértékben befolyásolja a motorozás élvezetét. Sajnos nem vagyok se Gandalf, se Hókuszpók így nem tudok varázs mondókát, ami egy csapásra eltünteti a félelmeidet, viszont cserébe mutatok pár lépést, amivel elindulhatsz az élvezetes motorozás kanyargós útján. A helyes technika alkalmazása segít csökkenteni a félelemérzetet, és ki is veszi azokat a berögzült, hibás cselekedeteket amik növelik a kockázatot a motorozási stílusodban. Ez a blog nem tud egy személyre szabott tréning lenni, ahol a te konkrét problémáiddal megküzdünk, de kitérünk a legfőbb és legnagyobb hibákra.

Helyes technika, és a félelemérzet hiánya (vagy a rajtad eluralkodó félelem) vezet nagyon gyorsan az árokba. Túlzott magabiztosság, a nagy tempó, és hiányos vezetőí tudás jó recept a bukáshoz. A vezetési tudás nem azonos a bevállalt sebességgel! 

Mielőtt megpróbáljuk megoldani a problémákat, nézzük kicsit át mi okozhatja a lábremegést.

Pánikreakciók a motoron csak rontanak a helyzeten. Az első ilyen a görcsös kormány markolás. Biztos jele ha elzsibbad a kezed, vagy vérhólyagot szorítasz a kormányra. A kéz zsibbadásához hozzájárulhat a helytelen testtartás is. A markolat szorítása mellett, a merev karok is a pánik tünetei. Mind a három oda vezet, hogy hamar elfáradsz és a kifeszített pozíció instabilabbá is teszi a motort. Lehet azért szorítod mert instabilnak érzed a motort? Irónikus mi? A pánikreakciók amiket ösztönösen teszünk, mind a gép, mind a mi fizika szükségleteinek ellentétesen hatnak. ( oké van egy kivétel de ez egy másik poszt )

Legfontosabb, hogy a testtartásodat kijavítsd az adott körülményekhez igazítsd, és lazán fogd a kormányt. Ellenőrizd mindkét markolatot, hogy lazán fogod és a könyökök lazák. Ha kanyar közben erre tudsz egy “pillantást” vetni akkor tedd meg.

Következő lépés, a helyes ívválasztás. Ez elengedhetlen következő lépés. Ha még nem olvastad akkor itt az idő, itt a link.

Ha segít akkor a sisakban mondogasd magadnak Kint, Kint, Kint, Bent, Kint úgyse hallja senki. 🙂

Túl gyorsan megyek érzése a következő pánik faktor. Ez oda vezet, hogy a gázt elzárod, fékezel, a szalagkorlátot bámulod, mert mindjárt neki mész… Na ezt mindet el kellene kerülni.

Sok esetben nagyon közeli pontra fokuszáltok, ami téves sebességérzetet ereményez. Kanyarban az íven az eltünési pontra kell előre nézni. Ha a motor elött nézed az ívet, akkor az már amúgy is a múlt, és sokkal gyorsabbnak fogod érezni a sebességet mint amennyivel ténylegesen haladsz. Elgondolkoztál már azon, hogy fogod észrevenni a kölyökrókát az út szélén, ha folyton az aszfalt repedéseit számolod?

Merev karok hatására minden rezgés az első futóműből meg fogja rázni a sisakod, túl sok visszajelzést fogsz kapni a kormányról ami túlterheli az agyad.

Amikor a kanyarívbe már be kell nézni, és fordítani a fejed, akkor a felső tested enyhe ( nagyjából itt olyan 5-10 fok ) befordításával sokat tudsz segíteni a biztonságérzeteden. Így a rád ható centripetális erő, és a szél tolóereje, a gyorsulások eredője pont a merőlegesen hat a mellkasodra. Figyelj meg egy ragadozót, legyen az a macskád vagy a kutyád játék vagy vadászat közben. Az állatok mindenükkel arra az egy pontra fókuszálnak amit el akarnak kapni. Ragadozók lennénk valahol ösztön szinten, ragadozó bennünk azt támadja ami felé a teste áll, ha a ez a fajta biológiai megközelítés jobban tetszik.

Oda mész ahova nézel mondják. Ez így van nagyjából. A mikor, a hova, a mennyire, és a hogyan azért nagyon fontos. Lássuk a fókusz vándorlását kanyarodás közben: A kanyar fordulási pontjára nézünk fékezés megkezdésekor, ha kiválasztottuk a pontot akkor onnantól kezdve az eltünési pontot keressük. Fordulni akkor is csak a fordulási ponton fordulunk! Közben persze lehet a úthibákat, egyéb tereptárgyakat és közlekedőt is figyelni, de fő fókuszban a leírtak szerint cselekedjetek.

Dönteni kell a motorot, hogy forduljon, viszont a szemek vonalának követni kell a horizontot. Azaz a fejnek függőlegesnek kell maradnia, ha ezt nem teszed, egy szerpentinen könnyen elszédülhetsz, egyensúlyérzéked megváltozhat és nem a jó irányba.

Fordulás után a gázt lehet lassan, egyenletesen ráadni. Kanyarból a gázadás húz ki minket. Finom egyenletes gáz kezelés kulcs a stabil motorhoz.

Ha ezek megvannak akkor remélhetőleg már élvezetesebbek és kevésbé rémisztőek a hegyi szakaszok. 

Rengeteg apróság van, egy egész könyv tele lenne ha mindet leírnám. Legyen?

Tegyél magadnak egy szívességet, és amikor úgy döntesz, hogy javítasz a stílusodon akkor kicsit vegyél vissza a sebességből, mert a figyelmedből el fog venni a magadra, és a technikára koncentrálás.

Ha úgy érzed, nem haladsz, vagy csak gyorsabban szeretnél szívesen segítünk. Egy alkalom alatt nem tudunk csodát tenni, szerintem senki sem, de el tudunk indítani az úton. Kirándulásaink  kimondottan ilyen gyakorlások és nem “tanórák”. Élvezzük a motorozást, tájat ott vagyunk és tudunk segíteni.

RR

Egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük