Mi az? Három lábú hangszer mégsem zongora!?

Az ember az ilyen közlekedési újdonságokkal mindig úgy van, hogy erősen kétkedik annak létjogosultságában, mindennapos használhatóságában és biztonságát illetően. A hivatalos Japán közlemény szerint ez a furcsa szerzet azért jött létre, hogy még biztonságosabban motorozhasson az utca embere. Hogy hogyan is gondolták ezt a hangszergyárosok?! Kreáltak egy olyan trike-ot, ami úgy néz ki mintha épp egy transformers robot alakulna át. Persze ízlések és pofonok, van akinek biztos tetszik. Mondjuk, ha rajta ülsz nem látod az elejét, ami nagy előny.

Ha már a ráülésnél tartunk. A csomag hátulról előre haladva lényegében egy MT09 amit a 2018-as szezonban már tesztelhettünk. Kellemesen erős háromhengeres motor, egészen jó fékek, könnyen motorozható csomag, többféle variációban. Ami fellelhető, magasplexis, gyorsváltós, túradobozos, (GT változat) és normál utcai egyszerűbb verzióban is. Nem agyalták túl ezt a szegmenst a brossúrában a tervezők, így nincs ez másként a Nikennél sem. Na, de ami az első ülés előtt van, az egy mérnöknek egyenlő a műszaki kánaánnal. Mindenhol, csuklók, csapágyak, lengőkarok, dupla első felfüggesztés oldalanként egy-egy féktárcsával, csupa speciális elem. Ami valljuk be, zseniálisan kitalált és végletekig kidolgozott, tipikus precíz Japán alkotás, de mint tudjuk egy mérnök nem biztos, hogy motoros, így az igazi kérdőjel most kezd csak kialakulni a fejekben!? Vajon, milyen vele menni?

Dani:

Megszámolva hány csapágy van az elejében, nem szeretnék “kormánycsapágyat” cserélni benne, főleg nem fizetni a javítás költségét egy márkaszervízben.

Az első és legfontosabb, hogy ez nem egy quad, tehát ha levetted a standerről és nem támasztasz, akkor bizony felborul mint a kétlábú társai. Tehát a háromlábú stabil szék esete nem áll fent. A stabilitás akkor jön amikor elindultál. Még olyan sincs, mint egy-egy robogóként üzemelő testvérénél, hogy egy elektronikával álló helyzetben stabilizálhatnád a masinériát.

A két első kerék és a speciális felfüggesztés miatt már a parkolóból történő kikanyarodáskor elfog egy furcsa érzés. Olyan, dől is, meg nem is, kicsit támaszt, kicsit nemtommiez, fordítom a kormányt, de másként mozog mint ahogy az megszokott. Aztán persze amikor már van egy kis tempó, és befordulsz az utcasarkon, jön a meglepetés. Olyan mintha sínen húznák. “A fene vinné el! Ezek a Japánok megint kieszeltek valami extra dolgot.” Jön az érzés. A jó magyar kátyúk mintha nem is lennének, a dupla teló oldalanként (na meg a plusz 50 kg az alapmodellhez képest) vasal, mint az úthenger. Lassan forgolódni, a kis autobot növendékkel kifejezetten biztonságos érzetet ad, ám ezt teljesen másként éri el, mint normál kétkerekű társai. Aztán jönnek a tempós kanyarok, a stabilitás marad, de valami furcsa megint csak van. A két egymástól nagyjából fél méter távolságban lévő első kerék teljesen más információt közvetít a kormányra mint azt egy normál motoron megszoktad. Elvileg, az a bazi sok óra amit beleöltek a mérnökök az első felfüggesztésbe feltételezhetné, hogy azt az idegesítő hullámzást amit éreztem az elejéből valójában nem is éreztem. De mégis! Szóval amikor például a jobbos kerék egy hullámon átmegy az megtolja a kormányt, ha esetleg a másik oldalon szintén valami hasonló történik némi késéssel, az egész motor elkezd hullámozni. Tovább fokozza ezt a furcsa érzést, ha mondjuk egy jó kiadósat még fékezel is ezeken a hullámokon. Mivel a súly nagy része egyébként is az első kerekeken van, az MT-09 alap állapotban is könnyű fara ilyenkor lobog utánad mint valami zászló a szélben. Ami megint csak nem tölt el túlzott önbizalommal a rendszer iránt. Eközben a plusz kerék által megnövelt tapadási felület jól teszi a dolgát az elejében. Így az embernek olyan érzete van mint amikor először eszik sushit. “Igen értem én, hogy jól néz ki, meg friss és ízletes, hisz ezt mondja mindenki róla, de vajon bele merjek harapni?!” Persze a kisördög nem hagyott nyugodni, és elkezdtem mardosni a féket egy kanyar közepén hátha fel tudom piszkálni az áramköreit és hibára kényszeríthetem, de nem jött össze. Befordult a kis genya, még csak ívet sem változtatott. Hmmm… lehet, hogy tényleg sínen megy?

Dani:

Orrnehéz a gép, azaz a tömegközéppontja nagyon elől van, így a hátsó kereket hamarabb fogja elforgatni, kicsúsztatni mint a sima MT-09 aminél már alapból volt némi problémám a hátulja stabilitásával.

Mérnökként az ABS megoldás érdekelt benne leginkább, így a tesztúton egy szimpatikus homok felhordásban telibe fékeztem az elejét úgy, hogy az egyik kerék legyen csak benne. Szerencsére ismerem a ABS software oldalát, így három dologra számítottam. Mindkét kereket szabályozza egyszerre, csak a blokkoló kereket szabályozza, illetve lehet még részlegesen szabályozni a nem blokkoló kereket. Nekem a rövid próbán úgy tűnt, hogy csak a blokkoló kereket szabályozza a rendszer. A részleges szabályzás igencsak bonyolult, kell hozzá gyorsulás, és elfordulás mérő szenzor is. A lényeg az, hogy ilyen esetben a motor egyik kereke fékez míg a másik nem, ezért elég erősen eltekerheti a kormányt. A teszt nem volt túl szofisztikált, de ott akkor többre nem futotta, egy teszt pályán is érdemes lenne megjáratni, különféle körülményeket szimulálva. Amit mondani akartam ezzel igazán talán az, hogy ne élesben próbáld ki először mit tud a fék, ha nem vagy tisztában annak működésével.

Részemről az teljesen hidegen hagy, hogy ez a blokk miben különbözik a normál MT09-ben lévőtől, vagy, hogy mennyire jó vagy rossz a szélvédelme, esetleg az a kis helyes navigáció széria tartozék e vagy sem amit a tesztmotoron a műszeregység elé biggyesztettek. Vagy milyen a kipörgésgátló, a teljesítménymódok, amiket nagyságrendileg minden mai középkategóriás motorba beletolnak a gyártók. A Niken nem csak a kinézetével, hanem a vezetési élményével is kilóg a sorból a motorkerékpárok közül. Hoppácska, akkor most ez mi is? Mert ugye kerék-pár nem lehet hisz egyel több van neki. Autónak, sem jó, mert tető sincs rajta, quadnak sem mert nincs ki mind a négy kereke. Szóval ez az izé ad egy olyan feelinget a motorozásnak, mint semmi más amivel eddig mentem. Azt se mondanám, hogy sokkal jobb mint a két kerék, de azt se, hogy rosszabb, inkább más. Ehhez a mássághoz viszont át kell kalibrálnod az agyad, mert mindent kicsit másként csinál, mint azt megszoktad. Ha ez megy akkor még lehet, hogy élvezni is fogod. Viszont azt ne felejtsd el, hogy motorozni a plusz keréktől még nem fogsz megtanulni.

Ezzel el is érkeztünk minden valamire való technikai vívmány lényegéhez. Azzal, hogy az emberi találékonyság és kreativitás nem ismert mértékben ontja magából az újdonságokat, a biztonságunk érdekében. Három kerék, kipörgésgátló, teljesítménykapcsoló, ABS, gyorsváltó csak hogy pár dolgot említsek. Addig jutottunk, hogy a leggyengébb láncszem a gépezetben maga az ember. Aki ennek a technikai arzenálnak birtokában, és a mérnökökbe vetett hitében, egy olyan fokú hamis biztonságérzettel vág neki a napi adrenalin löket beadásának, hogy abból egyre nagyobb szerencsével jöhet csak ki jól a nap végén. Egy szó mint száz a Niken jó móka. Egy újabb bizonyítéka annak, hogy képesek vagyunk megvalósítani olyan dolgokat amik egy-két évtizeddel ezelőtt lehetetlennek tűntek. Hogy betolnék-e egyet a garázsba?! Kizárt! Egy fél autónyi helyet elfoglal, hova teszem a másik motorom? A viccet félretéve, abból az öt millából amibe kerül, inkább folyamatosan tréningezem magam. Pályanapokra járok, túrákra megyek, élményeket szerzek, meg veszek egy másik motort ami elfér a jelenlegi mellett és még így is kevesebb helyet foglal mint ez a zongora.

R.R.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük